Hogyan védekeznek a méhek a természetes ellenségeik ellen I.

A méheknek számos természetes ellensége van, minden kontinensen, ahol előfordulnak. Az első részben Ázsiába kalauzolnánk el kedves olvasóinkat, pontosabban Japánba, ahol a helyi méhek legnagyobb természetes ellenségei a japán óriásdarazsak. Ezek a darazsak viszont nem csak nevükben óriások mivel méretük általában 4-6 centiméter között mozog. Amikor egy óriásdarázs felfedez egy méhkaptárt, akkor feromonjaival megjelöli azt, így vonzza oda társait, ahol közösen mé(h)szárlásba kezdenek. Egy 30-40 darázsból álló raj megközelítőleg 3-4 óra leforgása alatt ki tud írtani nagyjából egy 30 000 méhből álló kolóniát. A darazsak először megölik a méheket, majd lárváikkal megetetik, a halott méhek potrohát, a többi részét pedig ott hagyják. A japán méhek az európai méhekkel szemben rendelkeznek egy „védekező rendszerrel” az óriásdarazsakkal szemben. Amikor meglátják az első közelítő darazsat visszahúzódnak a kaptárba, és nyitva hagyják az egyetlen ki és bejáratot. Amikor a darázs berepül a kaptárba, a méhek a kaptár zugaiból egyszerre több százan vetik rá magukat az óriásdarázsra. Ebben az így kialakuló „gömbben” a darázs hőtűrő képessége csökken mivel a méhek izommozgásaikkal hőt termelnek, amelyet szárnyaikkal a darázs felé irányítanak. A hőmérséklet mellett a „gömbben” a szén-dioxid mennyisége is megnő. A „gömb” középpontjában a hőmérséklet akár a 47’C-t is elérheti, ami a méhek számára még nem (náluk ez nagyjából 48’C) ,de a darázs számára már halálos (az óriásdarázsnál 46’C). A szerencsétlenül járt támadó, élve megfő. Sajnos európai tásaik nem rendelkeznek ilyen jó hőtűrő képességgel, mint ázsiai rokonaik.

 

https://youtu.be/K6m40W1s0Wc

– a videón az imént leírt védekezési technika látható.

 

Fotó: Pennsylvania State University